Alapértékeink
A Magyar Nemzethez!
Papp Lajos
A föld vajúdik, az öreg Európa haldoklik. A keresztény szellemű Európa megszűnt. Nem lehet védeni azt, ami már nincs. Szent emberek, jelenkorunk bölcsei hirdetik, hogy a Kárpát-medence szüli a jövőt. Teremtenünk kell! A magyarok ősi tudására és hagyatékára támaszkodva kell új világot teremteni.
A sötét világban az egész Földre kiterjedően, a vaksötét Európában lángot kell gyújtanunk, fényt kell sugároznunk!
Minden ember mindenkoron egyszeri, soha nem volt, soha nem lesz, megismételhetetlen csoda. A Teremtő mindannyiunkat azért küldött a földi világba, hogy az általa létrehozott, megalkotott, teremtett világot szépítsük és jobbítsuk. Életünk során soha, senkit nem győzhetünk le, csak önmagunk gyengeségeit, hibáit, esendőségét tudjuk javítani, legyőzni. a Kárpát-medencében, a Kárpát-hazában a magyarul beszélő emberek a tanítói feladatot elfeledték az idők során.
Vissza kell vennünk ősi küldetésünket! Ehhez a feladathoz új magyar nemességre van szükség.
Történelmünk során a király, a császár adományozta a nemesi címet, a nemesi oklevelet a királyért, a hazáért, a nemzetért tett kiemelkedő szolgálatokért. Horthy Miklós nem adományozhatott nemességet, hiszen nem királya volt az országnak. Ezért hozta létre a Vitézi Rendet, amely hasonló okokra, érdemekre hivatkozva nem nemesi oklevelet, hanem vitézi címet adományozott. A nemesi kiváltság és a vitézi rendhez tartozás örökölhetővé vált.
Mai világunkban sem király, sem kormányzó nincs. A nemesi, vitézi cím kiemelkedő teljesítmények elismerése volt.
A magyar Nemzethez fordulok!
Minden magyar ember korra, nemre, származásra, vallási, politikai meggyőződésre, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül tagja lehet az új magyar nemességnek. az új magyar nemes nem utólag, elismerésként kapja a címet. Az új magyar nemes cím szándékot jelöl, ezért a legfiatalabb kortól az agg korig bárki, bármikor jelezheti, hogy az új magyar nemességhez kíván tartozni.
Az új magyar nemes célkitűzései:
- Dicső őseink iránti tiszteletből és szabad akaratomból fogadom, hogy életemet a magyar nemzet szolgálatába állítom.
- Nemzettársaimra testvérként tekintek az isteni törvények betartásával.
- A családom, a nemzetem és az emberiség felemelésén munkálkodom.
- Tiszteletben tartom az élet szentségét, földi élő környezetünket segítek megőrizni utódaink számára.
- Őseink ránk bízott hagyatékát és tudását, történelmi örökségünket, nemzetünk gazdag, élő műveltségét megőrzöm és utódaimnak átadom.
- Magyarságomat soha meg nem tagadom. - Tetteimben az égi törvények vezérelnek.
- Hazámhoz, nemzetemhez mindig hű leszek. Akár életem árán is megvédem.
Most a mi időnkben minden magyar ember egyformán tagja a magyar nemzetnek, származás, vagyon- és felekezetkülönbség nélkül egyforma jogokkal. Csak a kötelezettségekben lehet köztünk különbség, mert azoktól, akik erősebbek és gazdagabbak, többet kívánunk.
Az új magyar nemességhez való tartozás célkitűzés, életprogram. Minden egyén maga dönti el, hogy környezetének ad e jelzést azzal, hogy a neve után nagy M, nagy N betűket ír, tehát életét magyar nemesként kívánja élni, megélni. Senki ezt az elhatározást kétségbe nem vonhatja, el nem vitathatja, mert ez nem más, mint egy szándék, mellyel kapcsolatban csak önmagának és a Teremtőnek tartozik elszámolással minden magyar nemes címet viselő.
A magyar nemzettudat tízparancsolata
Forrai Sándor
1. Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között.
2. Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja.
3. Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja.
4. Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, enélkül nem lehetsz jó magyar.
5. Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközöségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért.
6. Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti.
7. Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével.
8. Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész.
9. Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.
10. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.
Thuróczy János krónikájából :
A világnak bármely sarkán eredtek és bárhonnan jöttek is a hunok, vagyis a magyarok, dicsőségük híre-neve széles e világon elterjedt és - e hír mindenfelé fennen hirdeti, hogy felvették a keresztény hitet, derékségük fényeskedik, erkölcseik ékes tisztességben virulnak, és úgy katona kiválóságban és fegyveres vitézségben a többi nemzeteket messze-messze felülmúlják.
Ebből a nemzetből nemhogy a királyok, de még a közrendű népből származó emberek nevét is bejegyezték a szentek lajstromába.
És ama nagy Atilla király sem vádolható meg semmiképp, hogy megtagadta származását, hiszen címzésében ott találjuk, hogy a nagy Nimród unokájának vallotta magát.
Két rövid írás Wass Alberttől
Meg kell mutassam az embereknek, hogy nem a vagyon teszi az urat, hanem az erkölcs. És hogy nem a rendszerek fontosak az emberiség életében, hanem a hűség, a tisztesség és a jóakarat. Ez a feladatom.
Wass Albert: Elvész a nyom
Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónuson, s onnan ítélkezik emberi mértékkel.
Isten törvény.
A szeretet és jóság törvénye.
Az örökkévalóság törvénye.
Az élet törvénye.
Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriások éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem.
Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval. S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem győzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket. Mert Istennél van a győzelem.
Mi pedig Őbenne hiszünk és vele együtt a győztesek sorába tartozunk.
Wass Albert: Szőlőhegyi beszéd, 1974
Dr. Bakay Kornél régész:
A népek sohasem költöztek el hazájukból kedvtelésből vagy kalandvágyból, nem hagyták el könnyedén őseik temetőit és földjét. A magyarok sem tettek így soha. Ma már a régészet kétségbevonhatatlan tényekkel igazolta, hogy sem a szkítáknak nevezett népek 2.700 évvel ezelőtt, sem a hunok, sem az avarok, sem pedig a magyarok nem bolyongtak a végtelen füves rónákon, állataikat terelgetve, sátoros szekerek kíséretében, mint a kóbor cigányok, hanem váraik, városaik, falvaik, hatalmas állandó temetőik, a maguk korában rendkívül fejlett hadseregük volt s az Altájtól a Bécsi-medencéig egységes kultúrát és erős hatalmi övezetet alkottak. S ennek a nagy keleti kultúrának volt szerves része a magyarság!
A mérlegre tett jelen s múlt
Zetényi-Csukás Ferenc
A sztyeppei birodalmak korántsem faji, vérségi vagy nyelvi, hanem politikai egységet jelentettek. Igazából a vallás sem volt mindig egységes. A birodalmakban egy közös név fejezte ki az együvé tartozást, s ezzel a névvel illetnek mindenkit, aki a birodalomhoz tartozott. Akár a vezető törzs születettjeként, akár önként csatlakozottként, akár meghódíttatottként. Természetesen minden egyes népcsoport számon tartotta a népnevét és a származását, s ha nem olvadtak bele a szövetséges népesség egészébe, úgy az idők során a saját nevük is megmaradt.
Amennyiben a hunokat hozzuk egyetlen példaként, akkor róluk is azt kell mondanunk, hogy egy nagy birodalmat alkottak, számos törzset egyesítettek, de nekik sem volt nációk szerint egységes a közösségük. Mint, ahogyan más birodalmaknál sem. Tehát, a hunok közül sem volt mindegyikük születésére nézve hun. A hun elnevezés csupán csak azt jelentette, hogy az illető a hun szövetség egyenrangú tagja. Egyedül a vezetői réteg került ki az éppen aktuálisan főhatalmat gyakorló törzsből, de közéjük juthatott más nációjú is, aki a rátermettségét tettekkel bizonyította, vagy a birodalomnak az volt a fennálló érdeke.
Egyébiránt érdemes példát hozni a Magyar Királyságból is. Íme! A magyar nemzet tagjának lenni a XVIII. századig a következőket jelentette: Magyar az, aki a Magyar Királyság alattvalója, vallásától, bőrszínétől, nyelvétől, szokásától, hagyományától függetlenül. A középkorban, sőt a kora újkorban a honi "nemzeti hovatartozás" (etnikum) kérdése is tökéletesen mellékes kérdésnek számított. Akkoriban - egészen az újkori nacionalizmus idejéig, tehát a XIX. század elejéig - a nemzetiség kérdése nem tartozott a sarkalatos problémák közé. Egyszerűen ez nem volt kérdés. Az számított magyarnak, aki a Szent Korona hatalma alatt élt, nevétől és nyelvétől függetlenül tagja volt a magyarság privilegizált közösségének Ugyanakkor én azt vallom, hogy az embert nem csak a génjei teszik magyarrá, hanem, hogy miként éli meg azt. Magyarnak lenni minőség, kultúra, nyelvi közösség és elhívatottság dolga a számtalan más kitétel mellett. Szerencsés esetben hosszú történelmi múlt, de számomra az is éppúgy magyar, akinek ismert és tudott ősei nem vezetnek Árpád vezérig, vagy még azon is túl. Éppen úgy, ahogyan ma magyar mindenki, aki magyarnak vallja magát és a jeles író szavaival élve; "vállalja magyarságát". Magyar vagyok. Magyarnak teremtett az Úr. Nincsen bennem bigott küldetéstudat, sem nagyra törő fölényérzet más népekkel szemben s különb sem vagyok másoknál. Tudod mit? Még bölcsebb sem talán! Soha nem felejtem el, hogy honnan jöttem, de mindig tudom, hogy hová tartok és az utamon következetesen haladok. Persze van, mikor letérek róla, vagy elfáradok; ember vagyok…
Végezetül:A származás, a címek, rangok és egyéb cafrangok maguktól nem adják meg egy-egy ember értékét. Az egyént a tettei, cselekedetei minősítik, nem címeres levél és nem egy oklevél. Számomra értékesebb egy önerőből elért tizedesi rendfokozat, mint egy tábornoki ős, és minden örökölt címnél többet ér a saját tettel kivívott elismerés. Még egyetlen dolog, amit sokan elfelejtenek: Bármely címet birtokolni, eredetet bírni, sokkal inkább felelősségnek kellene lenni, mint kitüntetésnek! Legalábbis, én így gondolom…
Lelkiségünk, küldetésünk
A szkíta-hun-magyar lelkiséget legkiválóbban Magyar Adorján száz éve élt néprajzkutató nyelvészünk foglalta össze legkiválóbban.
A LELKIISMERETRŐL
Ősvallásunk legfőbb erkölcsi törvénye, sőt alapja is, a lelkiismeret volt, amit aranyból való fényes, kerek tükör jelképezett, de amely egyúttal a Nap jelképe is volt. Ha a tükörben látszó önmagunk szemébe nézünk, ez ugyanolyan mintha saját lelkiismeretünkbe néznénk. De mivel a kerek aranytükör a Nap jelképe is, ezért az "Igazmondó Tűkör", ahogyan ezt népmeséink ma is nevezik. Szava a Napisten szavaként is fölfogható. Napot költőileg., de a természeti valóságnak megfelelően, az emberiség, a földi élet atyjának, a Földet anyjának tekintették, miszerint tehát testünk, mivel a Földből származik, ezért anyai örökségünk, anyag - matéria, míg lelkünk mivel anyagtalan erőny, energia és tehát ugyan úgy a Napból származik mint a hő és a fény, ezért lelkünk és a szintén anyagtalan lelkiismeret is atyai örökségünk, tisztán szellemi, lelki működés. Nevezhetjük tehát lelkiismeretünk szavát a lelkünk szavának. De mivel lelkünk a Napból származó erőny, ezért tekinthetjük a lelkiismeret szavát, jelképesen szólva, a Napisten sugallatának, tanításának is.
A megmaradásunk alkotmánya
Tóth Zoltán József alkotmányjogász
A magyarság eredettudata visszavezet – az emberiség történettudatában, mítoszaiban a nagy civilizációs szakadásként, pusztulásként megélt – Vízözön korszakáig. Az eredettudat szerint a magyarság a pusztulás után újjászülető emberi kultúra és civilizáció, az élet isteni forrásának hordozója, közvetítője. … a szkíta (szittya) népek családjának történelmi örökösei. …. A kora ókori kapcsolat hagyományát az elmúlt évtizedekben számos tudomány megerősítette. ...
A magyar eredet-monda és öntudat, küldetéstudatot is hordoz … Ennek üzenete, hogy a magyarság az isteni örök igazság letéteményese. Történelme közvetve, vagy közvetlenül az igazságosság Istenéhez vezető utat mutatja saját áldozatvállalásával, példamutatásával, önzetlenségével, nagyvonalúságával és erejével. … Szakrális közösségi rendet az igazságosság, az egyenrangúság, az örökös áldozatvállalás, az embertársainkkal és a környezettel való, az életet és annak feltételeit megtartó viszony jelenti. A szakrális közösségi rend az örök isteni törvények betartásával az önkormányzó, önellenőrző, forrásait nem felélő, a megújulásra képes közösséget jelent. A közösség sorsát irányító és ellenőrző "igaz" és "derék" emberek szakrális tudásuknak megfelelően jutnak felelős közösség-irányító pozícióba a hierarchia eredeti, valódi értelmében. … Ahol a közösségi és az állam irányítás összhangban van, és az ezekhez tartozó funkciókat betöltők személyisége egybeesik – illetve nem ellentétes a szakrális hierarchiával – nincs értelme elkülönült vallásfogalomnak, hiszen a napi élet Isten színe előtt zajlik, a mindennapok az egész élet szertartásrendjébe tagozódnak.
Dr. Sir Ervad Jivanji Jamshedji Modi
indiai történész
Áldottak legyetek magyarok, Atilla népének egyetlen örökösei!
Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak, s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottai. Így a magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme.
Kutatásaim során a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg, amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja. Atilla a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint minden igaz hős, lovagias és nagylelkű is volt, amit Róma alól történt visszavonulásával a legcsodálatosabb módon bizonyított be.
Tudják-e önök, hogy a világtörténelem legnagyobb alakjait, összehasonlíthatatlanul legnagyobb hadvezéreit, legnagyobb államépítőit és államszervező zsenijeit önök, magyarok adták?
Tudják-e önök, hogy Atilla hadvezéri nagyságához képest a történelem többi nagy katonai héroszai: egy Cyros, egy Nagy Sándor, egy Hannibál, egy Julius Caesar, egy Napóleon elenyészően kicsi figurák?
Ki volt a világtörténelem folyamán, Atillán kívül, aki a kínai nagy faltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő két világrészt átfogó, roppant területet tudott uralma alá hajtani? De volt-e Atillán kívül a világtörténelemnek még egyetlen zsenije, aki hadvezéri tehetségével megszerzett és megalapított két kontinensnyi birodalmat nemcsak meghódítani, hanem megszervezni, élő organizmusban összefogni, törvényekkel szabályozni, renddel fenntartani tudta volna? És ezt a szinte emberfeletti, emberen túli nagyságot, ezt a minden idők legnagyobb tehetségű katonáját és államférfiját önök, magyarok adták a világnak!
És én, az egyszerű öreg hindu ember büszke vagyok arra, hogy ezt most önöknek elmondhattam és meghajthattam személyesen is az önök nagyszerű fajtája előtt az elismerés zászlaját. Mert ez a faj, amely egy Atillát tudott produkálni, magából kitermelni, olyan érték és olyan erő, amelyet ideig-óráig érhetnek ugyan leromlások, kisiklások, letörések, de mégis a maga őserejéből táplálkozva megújulhat százszor és ezerszer, s amelyet végleg elpusztítani nem lehet soha!
A magyarok mindig az első faja voltak a világnak s azok is maradnak mindvégig, a történelmi idők jó és balsorsán keresztül.
A Szent Korona Révay Péter koronaőr könyvében, Augsburg, 1613
Az írás 30 000 éves története /részlet/
Varga Csaba
Az ABC története sok minden más mellett azt is elárulja, hogy a magyar nyelv õse (óvatosabban fogalmazva: a magyar nyelv igényeinek és hangkészletének tökéletesen megfelelõ ABC-hez, és az ezt kiegészítő úgynevezett kultúrafüggõ jelek garmadájához tartozó nyelv) volt "a" nyelv teljes Európában (és Ázsia nagy részén) a kõkorszak óta egészen addig, amíg a semmibõl elõkerülõ és gyorsan gyarapodó indoeurópai faj el nem foglalta ezt a hatalmas területet. És átvették az itteni kultúrát, az ABC-t mindenképp.
S hogy 10.000-tõl4.000-ig a Kárpát-medencébõl sugároztak ki szerteszét az írás jelei és az írásmód? Még az írásjelek közelebbi szemlélése nélkül is meghökkentően tiszta a kép: az ABC a leleteken a Kárpát-medencétõl távolodva, a távolsággal arányosan egyre torzabb. Mintha a földrengésepicentrumától egyre távolodó és romló lökéshullámokat látna az ember. De ezt támasztja alá az is, hogy a kínai, a sumér, az egyiptomi hieroglif és hieratikus írás, majd jóval késõbbi lökéshullámként az egyiptomi démotikus ABC is, és még oly sok más írásrendszer is az õsi kárpát-medencei ABC gyermeke. E műveltségnek mindegyike ugyanis a jellegzetes kárpát-medencei jelsort használta, kezdeteiknél ez és csakis ez a jelsor található. Olyan a kép, igaz nagyon homályosan, mintha misszionáriusok rajzottak volna szét időnként a szélrózsa minden irányába a Kárpát-medencéből.
Hogy valójában mi, s hogyan történt, nos errõl fogalmam sincs. Nem nekem kell ezt kideríteni. De felismerésemmel nem állok egyedül. Nem régen Grover S. Krantz amerikai nyelvész a földművelés és az állattenyésztés 8-10.000 éves útját rekonstruálva pontosan ugyanarra az eredményre jutott, mint amire én a betűkészlet sorsát megfigyelve. Grover S. Krantz azt állapította meg, hogy az európai nyelvek mai földrajzi elhelyezkedése egészen más lenne, ha a magyar nyelv nem lett volna jelen folyamatosan a Kárpát-medencében legalább 10.000 esztendő óta. Nem lehet meglepő, hogy az emberek és az írásjelek helybenmaradása, avagy földrajzi elmozdulása között tökéletes szinkron tapasztalható.
De ez még nem minden. S. Krantz tett még egy fontos megállapítást. Azt, hogy a magyar nyelv szükségszerűen nagyon lassan változó nyelv kell, hogy legyen. Pontosan ugyanezt feltételezi az ABC sorsa is! A kárpát-medencei ABC ugyanis csak úgy lehetett szinte változatlan 6-8.000 éven keresztül, ha az általa szolgált nyelv alig-alig változott ez idő alatt. Ismét csak két tökéletesen összecsengő következmény! S ennek bizonyítása a magyar nyelv ismeretében nem okozhat gondot.
A bizonyítást bevezetendő, kontrasztként megemlítem azt a közismert tényt, hogy a mai olasz már semmit sem tud kezdeni a Dante előtti olasz nyelvvel. Shakespeare műveit tulajdonképpen már le kell fordítani mai angolra. Ugyanakkor íme egy 1.200 körül készült gyűrű magyar nyelvû felirata: "Édes nemes jó kis uram, Gyónyi Rüasz.". Avagy szolganevek a Kõrös vidékérõl 1.200-ban: Tagadó, Ravaszdi, Unoka, Látomás, Madaras, Szopós, Viadal stb. Avagy a szintén 1.100-1.200 körül lejegyzett Miatyánk: "Mi atyánk, ki vagy amennyekben, szenteltessék meg a te neved..." és így tovább. (Egyedül a magánhangzókkiejtési módjában nem lehetünk biztosak. Például zártan, nyitottan stb. módon ejtették-e kiõket.) Még messzebbre tekintve: egy 600 körüli avar tűtartóra felírt vers utolsó két sora: "Üngür ne egyen / Űzd le, emészd el őt én Istenem." Avagy egy 3.000 éves kárpát-medencei baltatok felirata. "Segesít es üt es ró es" (sebesít is üt is ró is). De van további, mégpedig teljeskörű bizonyíték is a magyar nyelv lassú változása mellett.
E bizonyíték a csángók nyelve. Csak csodálkozni lehet azon, hogy senki sem gondolta még át a csángó-magyar és a székely magyar nyelv viszonyát. A moldvai csángók körülbelül 1.000 évvel ezelõtt különültek el. (Száz év ide, vagy oda most nem számít.) A csángók nyelve is, és a magyarok nyelve is különéletet él azóta. Csakhogy: a különbségek összeadódnak! Ebbõl következik, hogy az 1.000 évvel ezelõtti magyar nyelv csak fele annyira tér el a mai magyar nyelvtõl, mint amennyire különbözik egymástól ma a mai magyar nyelv és a mai csángó nyelv. Azaz, ha ma értem a mai csángók szavát, még inkább érteném az 1.000 évvel ezelõtti magyar nyelvet! Ebbõl következõen a 2.000 évvel ezelõtti magyar nyelv és a mai magyar nyelv közötti eltérés pedig épp akkora (ám nem ugyanolyan), mint a mai magyar és a mai csángó beszéd közötti különbség. Tehát a mai csángóval való beszélgetés egyenértékû egy 2.000 évvel ezelõtti magyarral való beszélgetéssel. Ebbõl viszont az következik, hogy a 4.000 évvel ezelõtti magyar nyelv még csak közepes nyeljárásnak tűnne a mai fülünknek. Aki ezt nem látja át, olvasgassa el ismét általános iskolai tankönyveit különös tekintettel a logika és a geometria alapjaira.
Ezzel viszont eltűnt a finn-ugor rokonítás minden alapja is, mert láthatóan egész másként kell értelmezni a nyelvi hatásokat, mint ahogyan azt eddig véltük. Egyszerûen meg kell fordítanunk az eddig vélt földrajzi haladási irányokat. S a központnak, kisugárzási központnak ekként is a Kárpát-medence adódik. (Itt nyelvrõl és nem az egyaránt magyar nyelvet beszélő, legkülönbözőbb népcsoportokról van szó. Sok magyarul beszélő ország, nép volt egykoron, hasonlatosan a mai, sokféle indoeurópai nyelvet beszélő népekhez. Ez az egykori nyelvi sokszínűség az oka annak, hogy régi írásaink mai érthetõsége egyetlen korszakon belül sem egységes. Mára már eltűntek például a szókincsbeli különbségek.)
A fent említettekre van további bizonyíték is. Ez pedig az ősi íráshoz tartozó szellemes írásmód. Ennek jellegzetessége a "ligatúra", vagyis a betűk grafikus összeépítése fonetikus írás közben. Egy ligatúrát nem lehet átteni másik nyelvre, mert ugyanannak a neve másik nyelven másként hangzik (ezért nevezzük másik nyelvnek), s ezt a másféle szót csak másféle betűkkel lehet leírni. Ugyanaz a ligatúra másik nyelven tehát értelmetlen. Ebbõl következõen azonos ligatúrák használata nyelvi azonosság bizonyítéka. Már pedig számtalan ligatúra élt át 6-8.000 esztendõt mindmáig tartóan a Kárpát-medencében.
De tudnék további bizonyítékokkal is szolgálni (és még fogok is e dolgozatban). A legdöntõbb bizonyíték azonban az, hogy az ABC változatlanul maradt meg ilyen hosszú idõn keresztül a Kárpát-medence keleti részén. Ez csakúgy lehetséges, ha változatlan műveltségű és nyelvű emberek ápolgatták, használták és adták kézrõl-kézre. Ez a maradandóság pedig csak úgy képzelhetõ el, hogy az ABC mindig is olyan volt az itteni emberek számára, mint a varrókészlet, a szerszámkészlet, vagy a pásztorkészség. S épp ezt bizonyítja, hogy a legrégebbi felírások szinte kivétel nélkül egyszerű emberek kezeírásai. Közkincs volt tehát az ABC. A napi élet szükséges eleme, olyan mint a leves receptje, vagy a cséplés, vagy az állattartás módja. Így maradhatott fenn sértetlenül ilyen hosszú ideig. A tudás szeretete és tisztelete éltette. Így függ össze a történelem azzal a pár geometrikus jellel, melyek együttesét ABC-nek nevezzük.
Forrás, és bővebben:
https://maghon.weebly.com/uploads/2/0/0/3/20035969/varga-csaba-az-abc-30-ezer-eves-tortenete.pdf
Varga Géza szakmai önéletrajza
1947-ben születtem Biharkeresztesen református parasztősök leszármazottjaként. Öt felsőfokú és egy középfokú szakképesítést szereztem, de nem vagyok sem nyelvész, sem régész, sem történész. Többek között az olaj- és aluminiumiparban dolgoztam geológus technikusként, majd a számítástechnikában programozóként, rendszerszervezőként és szervezési osztályvezetőként.
1970-ben elhatároztam, hogy tisztázom a székely írás eredetét s azóta is ez a hallatlanul érdekes feladat nyűgöz le és foglalkoztat elsősorban. Írástörténészeket Magyarországon nem képeznek, ezért ezen a szakterületen a tényleges ismeretek számítanak.
Főállású szakíró lettem. A költségeim fedezésére egy magánszállást adok ki az Őrségben. Megalapítottam az Írástörténeti Kutatóintézetet. Konferenciasorozatot szerveztem és tartottam fenn 10 évig a 90-es években, ahol a téma iránt érdeklődő legnevesebb tudósok adtak elő. Az Intézet megszűnését és a könyvkiadás befejezését követően blogot írok, amelynek 10 év alatt egymillió olvasója volt.
Időközben felfedeztem a magyar hieroglif írást, a székely írás szójeleket alkalmazó elődjét. Ennek tankönyvszerű leírását adtam ki 2017-ben a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Ez az írás az ősvallás jelrendszereként már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig és Ausztráliáig. 49 közös jele van a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletével és 50 közös jele van a régi kínai jelkészlettel. A magyar hieroglifák segítségével meg lehet érteni az amerikai indiánok népi jelkészletével "díszített" tárgyakon, például fazekastermékeken lévő mondatokat, valamint a magyar népi hímes tojások üzenetét és a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar régészeti leletek rövid nyelvemlékeit.
A témában tucatnyi könyvem jelent meg és vagy 2500 cikket írtam pl. az academia.edu-ra és máshova is.
Néhány esetben sikerült pozitív irányban befolyásolnom a magyar értelmiség és a szakmai közvélemény álláspontját.
- Bebizonyítottam, hogy a Szent István királynak tulajdonított rovásüldöző rendelet hamisítvány. Ezt a munkámat Makkay János régész köszönte meg a Jósa András Múzeum évkönyvében.
- A 2009-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban rendezett nyelvemlék-kiállításon még nem mutattak be rovásírásos nyelvemlékeket. A kiállítást a Magyar Tudományos Akadémia rendelte meg, de csak a latin betűkkel írottakat. Akkor még az akadémikus tudománynak az volt az álláspontja, hogy rovásírásos nyelvemlékeink nincsenek. Az erről írt cikkeim hatására ma már a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyarságkutató Intézet kutatói is elismerik rovásírásos nyelvemlékek létezését.
- Az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk hatására az akadémikus tudomány legismertebb kutatói (Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János), akik korábban ótürk (végső soron sémi) eredetűnek tartották a székely írást, bevallották, hogy nem tudják, milyen eredetű az írásunk. Az azóta eltelt kb. 30 év alatt nem tudtak ennél jobbat kitalálni. Eközben én vagy 2-300 hieroglifikus nyelvemléket olvastam el, amelyek az én eredeztetésemet (a magyarul beszélő szkíták, hunok, szarmaták, avarok írásából való származást) támasztják alá.
Bonfini Mátyás király történetírója:
A skythák nemzete harcedzett, megfékezhetetlen, nem ismeri a fösvénységet és a nagyravágyást, a legyőzöttektől semmit sem követelt a dicsőségen kívül.
Tejjel és mézzel éltek.
Az igazság náluk nem törvényekkel volt elfogadtatva, hanem jellemükbe volt oltva.
Nem volt nagyobb gonosztett náluk a lopásnál. Ezüst, arany után – erkölcsüknél fogva – nem futottak.
Egyébként igen mértékletesek és önmegtartóztatóak s természettől fogva becsületesek voltak.
Semmi olyat nem szereznek, aminek elveszítésétől féljenek. Ha győznek, semmit sem kívánnak a dicsőségen kívül!
Úgy a fáradalmakhoz, mint a háborúkhoz hozzáedzett nemzet volt a szkíta, testi erejük mérhetetlen.
